E.L. James: A szabadság ötven árnyalata (Ötven árnyalat trilógia 3.)

Elég hamar megérkezett Magyarországra az Ötven árnyalat trilógia mind a három kötete, és mivel még a csapból is ez folyt, így gondoltam el kell olvasnom mi ez a nagy felhajtás körülötte. Az első két kötet... nos, egyáltalán nem lett a kedvencem, ennek ellenére előítélettől mentesen kezdtem neki a befejező könyvnek, hátha ez már jobb lesz. Nem lett az.

A történet:
"Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.
Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.
Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását.
Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie. De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…"

Habár a 2. könyvnél egy kis javulást éreztem a színvonalban és valami cselekmény is volt végre valahára, ez a könyv megint kikezdte az idegeimet. Az első 250 oldalban szinte SEMMI nem történt, csak szeretkeztek, Ana vásárolt, utazgattak össze-vissza és Christian meg mindenen kiakadt. Untam az egészet, valahogy nem kötött le és zavart a sok egyszerű mondat, az egy szavas párbeszédek, olyan stílusa volt az egésznek, mintha csak egy fanfiction lenne. (Jó tudom, hogy az volt eredetileg, de kiadás előtt át kellett volna írni, és kicsit javítani rajta). Ezen felül pozitívum, hogy eltűnt a szövegből a sok "szent szar" és a "basszantyú".

Aztán a könyv végén végre történt valami, Jack ugyebár bosszút szeretett volna állni a pároson, azért ami vele történt. Nem volt valami nagy terv az övé, sőt az előző próbálkozásai is igen kicsinyesek és gyerekesek voltak, de a végén mikor megtudtam milyen szálon kötődik Christian-hoz, akkor ledöbbentem, mert erre a csavarra nem számítottam. Na ez volt az egyetlen nagy meglepetés a könyvben, és mivel már korábban megtudtam, hogy Ana terhes lesz, így ez sem ütött akkorát, mert Christian pontosan úgy reagálta le, ahogyan vártam tőle. Bár én Ana helyében biztosan felképeltem volna, ha úgy elkezd velem ordibálni.

Christian számomra ebben a könyvben lett teljesen ellenszenves és habár sajnálom őt a gyerekkora miatt és átérzem a fájdalmát, megértem miért lett olyan, amilyen, de szinte semmivel nem tudok egyetérteni amit csinál. Ana-t teljesen megfojtja a folyamatos véldelmi kényszerével és a féltékenységével, ha rajta múlna akkor ki se engedné a házból, ami szerintem nem egészséges egy kapcsolatban. Habár Ana még mindig idegesítő személyiség, de mégis meg tudtam érteni, hogy már csak ösztönösen lázad Christian parancsai ellen, amivel gyakorlatilag uralkodni akar a felesége fölött.

Akkor térjünk át Ana-ra. Végre karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi az esetében, végre tényleg kiáll magáért, végre rájön, hogy nem jól mentek idáig a dolgok és végre megérteti a férfival, hogy mindennek változnia kell. Hiszen Ana érett felnőtt nő, nem kezelheti gyerekként, és nem uralkodhat fölötte. Akkor volt Ana a legszimpatikusabb mikor kiosztotta Christian a könyv vége felé. Persze ennek ellenére még mindig voltak elég szőke pillanataik mindkettejüknek, mikor példuál azon filóznak, hogy vajon ki akarhat nekik ártani... könyörgöm, hát nem teljesen egyértelmű, hogy Jack akar rajtuk bosszút állni? Nem is értem, hogy nem jutott rögtön az eszükbe.

Nem is tudom mit kellene még írnom erről a könyvről, mert a történet nem valami bonyolult és terjengős, ezt nem lehet hosszan elemezni, a karakterek fejlődtek a végére, de mégis csak valószerűtlenek és irritálóak maradtak. Összességében ez a harmadik könyv sem mentette meg nálam a sorozatot, ez az Ötven árnyalat trilógia nem az én világom, tudom, hogy sokaknak bejön, de nekem csak egy szimpla Twilight utánzat marad, jó sok szexxel kerítve, mély mondanivaló és egyediség nélkül. Továbbra sem értem, hogy lett ebből bestseller és mivel érdemelte ki ezt a hatalmas hírnevet, de mindegy is, nem szándékozom ezen filózni.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/e-l-james-a-szabadsag-otven-arnyalata
5/1