Laini Taylor: Füst és csont leánya (Füst és csont leánya 1.)

A könyvtárban láttam meg ezt a könyvet, megtetszett a borítója, meg már hallottam is róla itt-ott, így gondoltam miért ne olvasnám el?

A történet:
"Világszerte fekete tenyérlenyomatok jelennek meg ajtókon, szárnyas idegenek égették a fába, akik az égbolt hasadékából bújtak elő. Egy sötét és poros boltban egy kiméra emberfogkészlete veszélyesen csökken. Prága zegzugos utcáin egy ifjú művészpalánta belekeveredik egy brutális, nem e világi háborúba.
Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól. A sodó erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti."

Nem olyan rossz könyv, érdekes volt több szempontból is. Elsőnek azokat a dolgokat emelném ki, amik kifejezetten tetszettek. A történet fő helyszíne egy nem megszokott város, Prága... most komolyan, a mai híres YA könyveknek a nagy része mind Amerikában játszódik valahol, így kifejezett felüdülés volt olvasni egy történetet, amelynek Csehország fővárosa ad otthont.

Akkor tetszett még az alap szituáció, ősi ellenségek harcolnak egymás ellen, mikor váratlanul a két féltől egy páros egymásba szeret. Habár tipikus Rómeó és Júlia történet (bár kevésbé negatív végkifejlettel) mégis jó volt olvasni. Valamilyen szinten a történet maga is jó, habár nagyon kiszámítható, de ez engem nem zavart...
Ezek ellenére nem hagyott bennem mély nyomot. Fura volt megszokni ezeket a neveket, és fura volt bizonyos helyeken a történet vezetése is... néha már kezdett zavarni, hogy folyamatosan váltott nézőpontba kaptunk Karou-t és Akiva-át, meg egyszer volt egy Kaz nézőpont is... és volt egy csomó mozzanat, amit mindkettejük szempontjából olvashattunk... lényegtelen, szerintem feleslegesen kiemelt jelenetek...
A karakterek sem különlegesek, a két főszereplő nem nagy szám, se a többiek, nekem valamiért csak Karou barátnője, Zuzana lett szimpatikus... talán azért, mert nem olyan tipikus könyvbéli barátnő, akiktől idegbajt kapok.

És amiről még írni akarok az a könyv mitológiája... két kölönböző faj harcol egymás ellen, a gyönyörű angyalok és az ördögi kimérák, akik félig emberek, félig állatok. (Mindegyiknek vannak emberi és állati testrészei is). Az angyalok régebben rabszolgasorba taszították a kimérákat, akik ez ellen fellázadtak, és kivívták szabadságukat (Nekem erről az Underworld jut az eszembe, sajnálom, de olyan, mintha az egész sztori onnan lett volna másolva csak éppen nem vámpírokkal és vérfarkasokkal, hanem angyalokkal és kimérákkal). Érdekes ez a világ amiben élnek és habár jó az alapötlete ennek a mitológiának, de nekem mégis fura elképzelni, hogy félig emberi, félig állati szörnyek járkálnak és élnek és harcolnak az angyalokkal... kicsit az ókori mitológiát juttatja az eszembe, a kentaurokat, a szfinxeket meg az ilyen lényeket...
Ja és ami a legnagyobb hülyeség benne az a "fogak"... Karou fogakat gyűjt Kénkőnek, aki ezt bizonyos dolgokra felhasználja, ezt nem akarom elárulni, mert akkor lelövöm az egész könyv lényegét... majd ha elolvassátok akkor megtudjátok miről beszélek.... az a lényeg, hogy nem értem miért pont fogak kellenek ahhoz a bizonyos tevékenységhez.

Olyan vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, jó is volt meg nem is... nem tudom, hogy elolvasom-e a folytatást... majd meglátom. (Mert igen, ahogy a leírásban olvasható ez is egy trilógai első része.).
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laini-taylor-fust-es-csont-leanya
5/3