Nora Roberts: Morrigan keresztje (Kör trilógia 1.)

Korábban nem sokat hallottam Nora Roberts műveiről, bevallom azt hittem, hogy csak női romantikus regényeket ír, amelyek nem annyira tartoznak az én kedvenceim közé, de mint kiderült van egy természetfeletti sorozata is, mely a Kör trilógia nevet kapta, ebből az első könyv címe: Morrigan keresztje. Ajánlották nekem ezt a könyvet (köszönet Annie-nek) és mivel most épp semmi más fontosat nem olvastam, így gondoltam megpróbálkozok vele. Nem egy hosszú könyv, így hamar kiolvastam.

A történet:
„Összecsapás készülődik a jó és a rossz erői között, több idősíkon kibontakozó háború. Lilith, az alvilág démonja, a vámpírok királynője maga köré gyűjti vazallusait. Morrigan istennő vállalkozik arra, hogy szembeszálljon a sötét erők parancsolójának világok elpusztítására törő terveivel. Vele tart az általa toborzott hattagú csapat, mely különös embereket és lényeket egyesít a magasztos cél érdekében: egy nagyhatalmú varázslót, egy rejtelmes képességekkel megáldott boszorkányt, egy tudós hercegnőt, egy alakját változtató harcost, egy démonvadászt s végül egy különös figurát, aki nem más, mint egy évszázadokkal korábban lelkét vesztett vámpír. Hoyt Mac Cionaoith, a varázsló belekiáltja elkeseredését a viharba, és szembeszáll a gonosszal, mely kiszakította testvérét a családjából. Lilith sok ezer éve uralkodik, s az idők során számtalan embert kerített hatalmába örökkévalóságot ígérő csókjával. Nincs szándékában megállni, míg uralma alá nem hajtja a jelen világot, s el nem pusztítja a jelenkoron túl létező parányvilágokat. Hoyt Morrigan istennőtől kapta a hatalmát, az ő segítségével gyűjti össze a kiválasztott harcosokat, akiknek ereje legyőzheti a gonoszt.”

Mint említettem már ez egy trilógia első kötete, és mondhatjuk azt, hogy ez meglátszik rajta, hiszen nem sok minden történik, az elején felvázolja az alaphelyzetet, megismerhetjük a főszereplőt, Hoyt-ot, és a testvérét, megtudjuk mi a fő konfliktus, aztán egyesével jönnek az újabb és újabb szereplők egészen addig, amíg össze nem áll a kör. Itt van nekünk Hoyt, a 12. századi varázsló, aki több száz évet utazik előre az időben Morrigan istennő kérésére, aki szerint majd egy nagy háború bontakozik ki a jövőben és Hoyt-nak és csapatának kell megvédenie a gonosz Lilith-től az emberiséget. Aztán ott van a másik főszereplő, Hoyt ikertestvére, Cián, akit még régen Lilith változtatott vámpírrá. Talán nem kellene párhuzamot vonnom a két külön történet között, de nekem Hoyt és Cián tisztára olyanok voltak, mint Stefan és Damon a Vámpírnaplókból. Hoyt a jó testvér, a kötelességtudó, kedves és nagylelkű (mint Stefan), és Cián, aki a sötét útra tévedt, aki gonosznak, nemtörődömnek és hidegnek tűnik, de mi olvasók mégis sejthetjük, hogy valójában nem olyan, mint amilyennek mutatja magát (pontosan, mint Damon).

A Kör többi tagja is mind külön egyéniség, ott van Glenna a modern boszorkány, a Gaell földi hercegnő Moira és unokatestvére, az alakváltó, Larkin, na meg az utolsónak csatlakozó harcos démonvadász Blair. Lassan, de végül összeáll a Kör, elkezdik megismerni egymást, gyakorolnak, hogy képesek legyenek legyőzni Lilith-et és követőit, de mint az ilyen esetekben lenni szokott, ennyi különböző típusú ember kezdetben nehezen tud együtt működni… meg kell tanulniuk bízni egymásban és csak akkor győzedelmeskedhetnek.

Nagyjából erről a folyamatról szól az első könyv, nem sok minden történik egy-két összecsapáson kívül, Lilith-et nem ismerhetjük meg annyira, mint szerettem volna, remélem, a folytatásban jobban ki lesznek bontakoztatva a céljai és az indokai, és nem csak úgy a vakvilágba kezdett el gonoszkodni. (nem bírom a céltalan gonoszokat, akik csak azért akarják elpusztítani a világot, mert épp unatkoznak.)
Ami kifejezetten tetszett az Hoyt és Cián közti kapcsolat leírása, imádtam a párbeszédeiket. A másik meg, ahogyan Hoyt lassan beleszokik a modern világba, és ahogyan próbál eligazodni Glenna-n, aki ugyebár teljesen másmilyen nő, mint akikkel a férfi még régebben a 12. században találkozott.

Ha valamilyen műfaji csoportban kellene besorolnom, akkor vagy urban fantasy-nak mondanám, vagy pedig mesének, bár ha választani kellene, akkor inkább a meséhez áll közelebb szerintem. Ennek ellenére tetszett, szeretem a vámpíros könyveket (ha nem divatvámpír könyvek, mint például az ezernyi Twilight utánzat) és épp ezért kíváncsi vagyok a folytatásra. Mivel azonban jövő héten már kezdődik az egyetem, így valószínűleg lassabban fogok vele haladni, mint szeretném.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/nora-roberts-morrigan-keresztje
5/4