Elsőnek elkezdtem nézni a sorozatot, és mikor megtudtam, hogy könyvekből készült, akkor nem tehettem mást, azonnal el kellett olvasnom. Az első három könyvet már vagy egy éve olvastam, de mivel még nem írtam róla bejegyzést, gondoltam újraolvasom és most friss élményekkel pótolom a lemaradásomat.
Miről szól a 4. könyv?
„A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasy ciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról… A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány.” (Leírás a könyv hátuljáról)
Mint azt már az előbbi bejegyzésben kifejtettem az eredetileg trilógiának induló könyvet Martin bácsi túl rövidnek gondolta, így megtoldotta további 4 kötettel, így ha minden igaz, akkor összesen 7 kötetes lesz. Most a 4.-et frissen olvastam több mint egy évvel az első három után. Fontos kiemelni, hogy ez nem egy egész könyv, hiszen az 5.-el alkot egészet, így nem csoda, ha alig történik kevés dolog, és a korábbi kedvenc szereplők nagy része meg sem jelenik benne (5. könyv címe: Sárkányok tánca). Ennek az oka, hogy a könyv túl hosszúra sikeredett, így félbe kellett vágni, és a nézőpontos vágás mellett döntött az író, vagyis a karakterek fele átkerült a másik részbe.
És ez a megosztás nyomokat hagyott a könyvön, legalábbis ezen, amit most olvastam. Igaz, hogy a Varjak lakomája jó a maga módján, hiszen nem lehet megunni George Martin történetét, (legalábbis én nem tudom), de kicsit fura, hogy szinte semerre se halad az esemény és a kedvenc karaktereim nem szerepelnek benne… de komolyan… se Dany, se Tyrion, se Stannis. Az egyetlen, aki megmaradt az Jaime, akit most is imádtam, ő az egyik, akinek a jellemfejlődése elnyerte a tetszésemet, szépen ki van dolgozva és le van írva. Három helyszínen játszódik a fő történet. Az egyik központ Királyvár, ahol Cersei-t kapjuk meg POV-ba, az ő esetében csak a múltra való emlékezéseit szerettem, egyébként ki nem állhatom ezt a nőt, és a végén ujjongva sikítottam fel, mikor végre belebukott a saját játszmájába.
Aztán ott vannak a Vas-szigetek, ahol Balon halála után nincs uralkodó és mindenki – értem ezalatt Asha-t, és Balon két testvérét, Euron-t és Victarion-t – a hatalomért küzdenek. Itt nem sok minden történik, csak megválasztják, ki legyen a következő uralkodó. És a harmadik fő helyszín Dorne, a királyság, amiről eddig nem sokat tudhattunk meg. Örültem, hogy végre részletesebb képet kapunk a Martell-ekről, és mondhatjuk úgy, hogy megszerettem őket. A 3. könyvben Oberyn-t kedveltem, és reméltem, hogy a rokonai hozzá méltóak lesznek, és nem kellett csalódnom, Doran herceg és lánya Arienne, mind szimpatikusak számomra, itt sem történik sok minden, ezért várom a folytatást.
Ayra, Brienne és Sam untattak, velük már nem tudok azonosulni, és nem nagyon hoz lázba, ami velük történik, Sansa meg sem lepett, hozta a szokásos formáját… ismét semmi izgalmas nem történt körülötte. Röviden csak ennyit szerettem volna, ebben a könyvben Jaime tetszett a legjobban, meg persze a Martell-ek, kíváncsi vagyok, miben mesterkednek, mondjuk, segíthetnének Dany-nek végre hazatérni, remélem ez fog történni. Várom az ötödik könyvet, amit nem tudom, mikor fogok olvasni, lehet csak hónapok múlva, mert nemsokára kezdődik az egyetem és rengeteg egyéb dolgom is lesz. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
A könyvről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése