Lássuk miről is szól a történet. Mikor Clary Fray legjobb barátjával Simon-nal szórakozni indul az egyik klubba akkor egy gyilkosság szemtanúja lesz, amit aztán kiderül csak ő látott egyedül, mivel a gyilkosok – akik igazából persze a jófiúk – maguk árnyvadászok, akik a démonok megölésével védik meg az emberiséget. És itt a nagy rejtély máris a legelején. Elvileg őket nem látják a mondék (ezt a szót használják itt a halandó emberekre… csak nekem tűnik nagyon hasonlónak a hangása a muglihoz???), és mivel Clary mégis képes volt rá így mindenki furcsállja a dolgot… na meg persze démonok támadják meg a házukat (a falánkok), akik elrabolják az anyját és Clary kettőt pislog és máris egy intézetben találja magát, ahol az árnyvadászok élnek… és a történet csak még jobban bonyolódik, ezt most nem akarom tovább fejtegetni.
A lényeg, hogy ez egy jó könyv, de tényleg, és ami a legjobban tetszett benne az a világ felépítése, hogy itt szinte minden természetfeletti lény létezik, akikről csak hallottam. Vannak az árnyvadászok, akik ugyebár a démonokat pusztítják, az árnyvadászok úgy jöttek létre, hogy nagyon régen egy Raziel nevű angyal vegyítette a vérét nem tudom mivel, és akik ezt megitták abból lettek a nephelimek, vagyis az árnyvadászok, akiknek a feladata a gonosz ellene küzdelem és az emberiség védelme. Aztán vannak az alvilágiak, ide tartoznak a vámpírok, vérfarkasok, a tündérek és a boszorkánymesterek (angolul warlock-ok, ezt nem tudom minek kellett lefordítani arra, hogy boszorkánymester, inkább maradt volna az, hogy warlock, az sokkal érdekesebben hangzik…) Aztán vannak a démonok és mindenféle szörnyek, akik másik dimenziókból szöknek át az emberek világába… meg még nem tudom mennyi féle, akiket a szereplők csak úgy megemlítenek egyszer-kétszer.
Akkor lássuk kik lettek a kedvenc szereplőim. Hát most az első könyvben, aki egyből megnyerte a szimpátiámat az Magnus Bane, Brooklyn fő boszorkánymestere, akinek sziporkázó humora és különleges stílusa egyből levett a lábamról, nem szerepelt valami sokat még, de remélem a jövőben többet is láthatunk majd belőle. Rajta kívül persze még megkedveltem Jace-t, aki valamiért nem olyan karakter, akit ennyire szeretni szoktam, de mégis levett a lábamról… nem tudom megmagyarázni miért… persze Magnus-t nem múlhatja felül… Clary a főszereplő, hát nem is tudom, róla mit kellene mondanom, talán legyen elég annyi, hogy nekem sosem a főszereplők, a”hősök”, voltak a kedvenceim, ez most sem alakult másként… néha elgondolkodom azon, hogy valaha olvasni fogok-e egyáltalán olyan könyvet, amiben végre valahára a főszereplő lesz a kedvencem és nem valaki más… kétlem, hogy ilyen elő fog fordulni.
Ja, még annyit hogy ez a könyv csak az 1. része egy sorozatnak mely a Végzet Ereklyéi címet viseli, ez egy trilógia, így még van két könyv hátra folytatásnak, ami nagyon jól hangzik, mivel várom mi minden fog még történni. Összességében nem bántam meg, hogy nekikezdtem ezeknek a könyveknek, mert tetszett alapvetően, és a folytatást is el fogom olvasni… viszonyt nem nyújtott akkora élményt, mint amire számítottam tőle…
UI: a borítón Jace szerepel.... :) (akinek nem esett volna le)
További információk a könyről:
http://www.libri.hu/konyv/csontvaros.html
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése