Thor

Korábban nem sok mindent tudtam erről a képregény történetről, de miután megnéztem a filmet és utánakerestem a neten, teljesen kiokosodtam Thor világának a történetéből. Tetszett ez a film, szerintem a tavalyi nagy képregény film dömping közül, ez sikerült a legjobban, nekem nem jött be sem a Vasember, se a Hulk filmek, se az Amerika Kapitány, se a Zöld Lámpás, még ki tudja mi minden volt… de a Thor elnyerte a tetszésemet.

Holott a történet nem olyan egyedi, de mégis azok az apró kis poénok, ez a teljesen új világ, mind-mind azonnal megtetszett, jókat nevettem Thor a halandókkal és a világukkal való ismerkedésén. Jane vagy kétszer is elüti, mert pont mindig a kocsija mögé áll. Vagy mikor Thor beállít egy állatkereskedésbe és lovat szeretne venni, de az eladó közli vele, hogy ők csak ilyen kis háziállatokat tartanak, akkor Thor azt feleli, hogy adjon valamit, amit megülhet… ezen jót nevettem mikor elsőnek láttam a filmet.

Külön tetszett, hogy a film végül is Thor felnövéséről és jellemfejlődéséről szól, hogyan válik abból az önelégült, pimasz és nagyképű fiúból, érett, felelősségteljes és a gyengéket védelmező férfivá, egy igazi hőssé.
A színészekkel sem volt semmi gondom, mindenki pont illett arra a szerepre, amit játszott, Chris Hemsworth mintha csak Thor-nak született volna, a Loki-t alakító színész is el lett találva, akinek amúgy már nem jut eszembe a neve. És hát Anthony Hopkins… hát ő minden filmjében csodálatos, most is szerettem… egyedül Jane karaktere volt számomra kicsit lapos, de hát mindig ez van a képregény hősök szerelmével, nem nagyon csípem őket, mert csak azért vannak, hogy később meg kelljen menteni őket, ami már a nem tudom hányadik filmnél, kezd unalmas és elcsépelt lenni. Jó, itt tulajdonképpen nem Jane volt a megmentendő személy, de nekem akkor is felesleges volt… holott Natalie Portman-t nagyon szeretem, ebben a filmben nagyon felejthető volt… (nem úgy, mint A másik Boleyn lányban!!!)

Összességében ez egy tipikus vasárnap esti mozi. Aki szereti a képregény filmeket, az akciót és a humort, az mindenképpen nézze meg egyszer, mert elsőre szerintem mindenkinek szórakoztató lehet. Az már más kérdés, hogy ez nem egy olyan film, amit többször is meg akarunk majd nézni egymás után… azt a szintet azért nem éri el… de egy kellemes hétvégi délutáni filmnézésre szerintem nagyon is alkalmas…
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=ba43sn5zAHA
10/7

Lorenzo Carcattera: Pokoli Lecke (könyv) + Pokoli lecke (a film)

A könyv borítója. A DVD borítója.

A Pokoli lecke című filmet egyik este csak úgy unalomból – és mivel nem volt egyéb dolgom – kezdtem el nézni a tévében, és ami ilyenkor általában lenni szokott, azonnal a kedvenc filmjeim közé került. Váratlanul és teljesen felkészületlenül egy igazi megbotránkoztató és számomra remekművel találkoztam, igazán régi film, ha jól emlékszem 1996-os, így átkozom magam, amiért még nem futottam bele korábban, mert fogalmam nem volt miről maradok le. A filmet Lorenzo Carcattera azonos című könyve alapján készítették, és mivel nem akarok külön írni a filmről és a könyvről, így most egy bejegyzésben letudom az egészet.

Elsőnek lássuk miről is szól ez a történet:
Négy jó barát – Shakes, Micheal, Tommy és Johnny – egyik gyerekkori tréfája rosszul sül el, amivel majdnem egy ember halálát okozzák. Ezért a Wilkinson nevelőintézetben kell büntetésül néhány hónapot eltölteniük, ott nemhogy jobb ember válna belőlük, hanem az őrök folyamatos bántalmazásai és megaláztatásai még nyomorúságosabbá teszik az életüket… kettejük lelke örökre megtörik, és felnővén gyilkosokká válnak, a másik kettő pedig magányosan és lelki terheivel éli a felnőtt életét. A történet akkor vesz váratlan fordulatot, mikor az immár felnőtt két gyerek egy véletlen folytán belebotlik régi kínzójába és azonnal agyonlövik… és ekkor jönnek rá, hogy talán eljött a bosszú ideje számukra.

Mivel elsőnek a filmet láttam így ezzel szeretném kezdeni. Egyszerűen csodálatos, pont megfelelő hosszúságú, és olyan kiváló színészekkel, akiket soha nem hittem volna, hogy egy filmbe össze lehet terelni. A film fele nagyjából a gyerekkorukat mutatja be, a másik fele meg a felnőtt életüket. Így az életük mindkét fontos szakaszának kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, ami így van rendjén. Tökéletesen adaptált regény, hiszen szinte majdnem szóról-szóra vitték vászonra a jeleneteket, kiemelték a lényeget és csak azokat a dolgokat hagyták ki a filmből, amelyek nélkül nem dől össze a történet. Az érdekességeket és a plusz információkat a könyvet elolvasva mindenki pótolhatja, például a könyvben megtudhatjuk, miért lett Lorenzo beceneve Shakes – ez a filmből nem derül ki – vagy, hogy a másik három fiúnak, mi volt a saját beceneve, amit a filmben szintén nem említenek meg. Ezek a kis apróságok miatt máris megéri elolvasni a könyvet.

A narrátor neve igen megegyezik az író nevével, ami nem véletlen, hiszen ez a történet elvileg egy önéletrajzi jellegű könyv. Lorenzo Carcattera a mai napig ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy minden, ami a könyvben található az valaha megtörtént vele és három legjobb barátjával, lehet a helyszíneket és a neveket megváltoztatta, de a történet valódi és igaz. Hiába tagadja az USA kormánya, hogy a könyvben leírt nevelőintézeti állapotok nem valósak, de én úgy gondolom, hogy kitalálni ilyet mégiscsak szörnyű lenne. Ez a történet túl abszurd és túlságosan borzasztó, hogy ezt valaki csak kitalálja, hogy ilyen részletesen el tudja mesélni, hogy ilyen erőteljesen át tudja nekünk adni a személyes tragédiáját. Nem kételkedem abban, hogy az olyannyira szabad és demokratikus USA-ban ilyen is megtörténhet… hiszen nem olyan az igazi Amerika, mint amilyet mi láthatunk a tévében.

A színészek közül kettőt szeretnék kiemelni, akiket én különösen szerettem vagy tetszett az alakításuk, az egyik Brad Renfro, aki a fiatal Michael-t alakította, nagyon szerettem őt gyerekszínészként és őszintén sajnálom, hogy mindössze 28 évesen meghalt pár évvel ezelőtt. A másik meg Kevin Bacon, aki Sean Nokes-t játszotta. Őt nem azért akarom kiemelni, mert annyira tetszett volna, hanem azért mert olyan hitelesen alakította a szerepét, hogy örökre meggyűlöltette magát velem… olyan tökéletes volt arra a szerepre, mintha csak rá szabták volna Sean Nokes karakterét. Kegyetlen, gonosz és undorító volt…

Még a kedvenc jelenemet is ki szeretném emelni, ami a film csúcspontja lett szerintem, a „nagy találkozás”, mikor évekkel a Wilkinson-ból történt szabadulás után John és Tommy találkoznak Nokes-al és minden gondolkodás nélkül agyonlövik egy étteremben nyilvánosan. Az a jelenet úgy jó, ahogy van, feszültséggel teli és hirtelen, tudjuk, hogy a két gyerek kegyetlen gyilkossá vált és maguk sem érdemelnének jobb sorsot, de mégis velük érzünk együtt, hogy így igazságos és ennek így kellett lennie… hogy végre bosszút állhattak a rengeteg kegyetlenségért, amit Nokes és barátai elkövettek rajtuk.

A könyvről még csak annyit, ahogyan korábban említettem, akinek tetszett a film, az mindenképpen olvassa el, hiszen így jobban megértheti az egészet és a pluszba kapott információk még tökéletesebbé teszik a film által adott élményt. Amúgy nem valami irodalmi remekmű, látszik rajta, hogy nem olyan igazi regény, hanem csak egy önéletrajzi könyv, nem fennkölt a stílusa, hanem reális és komoly.
Imádom ezt a filmet és mióta elsőnek véletlenül megnéztem a tévében, azóta már többször újranéztem és egyszerűen képtelen vagyok megunni… mindenkinek csak ajánlani tudom, már akinek van gyomra az ilyen történetekhez…

Ha többet akarsz tudni a könyvről:

http://www.libri.hu/konyv/pokoli-lecke.html
Film trailer: (magyart és feliratosat nem találtam, sajnálom)
http://www.youtube.com/watch?v=1piB0xIkvUU
Könyv: 5/4
Film: 10/10

Jay Asher: 13 okom volt...

Ez egy tipikusan olyan könyv, amit csak annak ajánlok, akit érdekelnek az olyan komoly dolgok, mint például az öngyilkosság, és nem egy könnyed, vidám könyvet keres, hanem egy olyat melynek valódi mondanivalója van…

Miről is szól ez a könyv?
Clay Jensen egyik délután arra ér haza az iskolából, hogy egy kis doboz vár rá, és abban pedig 7 darab kazetta. Belehallgatván az első kazettába döbbenten veszi tudomásul, hogy a feladó Hannah Baker, aki nem sokkal ezelőtt öngyilkosságot követett el, és nem mellesleg az osztálytársa volt. A lány hangja közli a fiúval, hogy azok az emberek, akik megkapták ezeket a kazettákat, valamilyen módon felelősek a haláláért… Clay-nek fogalma sincsen hogyan kerülhetett a neve ezekhez az emberekhez és nem tudja elképzelni mi módon járulhatott ahhoz, hogy Hannah megölte saját magát… így kénytelen végighallgatni a kazettákat és olyan titkokat fedez fel magáról és a körülötte élőkről, amely örökre megváltoztatja az életét…

Szeretem ezt a könyvet és néha ilyet is kell olvasni, nem csak a kedvenceimet. (nagy fantasy rajongó vagyok!) Bár nekem is fura volt elsőnek a könyv szerkezeti felépítése, hiszen mondhatjuk, hogy két szálon fut az esemény. Az egyik az a jelen, Clay szemén és gondolatain keresztül láthatjuk, hogyan reagál azokra a dolgokra, amelyeket megtud a kazettákról; a másik pedig a múlt, Hannah meséli el milyen dolgok és események vezették el őt ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el. A két szál folyton váltogatja egymást, így nagyon résen kell lenni és figyelni, hogy mind a kettőt követni tudjuk. De pár oldal múlva meg lehet szokni és attól kezdve a könyv olvastatja magát… röpke pár óra alatt ki lehet olvasni a maga 200 valamennyi oldalával… nem egy nagy terjengős regény.

Nem akarom lelőni a poénokat és elmondani mi volt az a 13 ok, ami végül Hannah-t az öngyilkosságra késztette, csak annyit szeretnék tanácsolni, hogy ne kezeljétek felületesen azt, amit fokozatos megtudtok az olvasás közben… az első néhány indok nagy ostobaságnak tűnhet, mikor elsőnek olvastam akkor nekem is azt járt a fejemben, hogy ez most komoly??? Komolyan ez a nagy problémája az életben? Nem gondoltam hitelesnek… de ahogy tovább olvastam rájöttem, hogy itt nem az egyes indokok a fontosak… hanem az, hogy minden mindennel összefügg, egy egyszerű kis tréfának is olyan hatalmas következményei lehetnek, olyan sebeket ejthet valakinek a szívében, amit nehezen lehet elfelejteni. Aztán meg jön egy újabb és még egy újabb pofon az élettől, és ahogy gyülekeznek a problémák, annál nehezebb kimászni a gödörből. És eljöhet az a pont, mikor már semmi sem számít… mikor már feladjuk a dolgokat… és pont ez történt Hannah-val.

Logikusan és megfontoltan felépített történet, egy teljesen új stílusban, ami nem olyan megszokott, de ennél izgalmasabbá teszi az egészet. Egy idézettel szeretném zárni a kritikámat, melyet szerintem minden embernek meg kellene fontolnia… egy nagy tanulság az élethez:
Hannah szavai:

„ Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

UI: Ugye milyen szép lett a magyar borító?
5/5*

Suzanne Collins: A kiválasztott (Az Éhezők Viadala 3.)

Nem bírtam ki így minél hamarabb el kellett olvasnom az Éhezők Viadala trilógia 3. kötetét is, melynek címe: A kiválasztott. (Érdekesség, hogy az eredeti címe: Mockingjay, ami azt jelenti magyarul, hogy „fecsegőposzáta”, tehát arra utal, hogy Katniss lett a forradalom jelképe, maga a fecsegőposzáta…)

Nem bántam meg, hogy ilyen hamar belekezdtem a befejező könyvbe, mert olyan izgalmas és fordulatos volt a történet… méltó befejezése ennek a sorozatnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A történet ott folytatódik, ahol a 2. könyv abbamaradt. Katniss és még néhányan megmenekültek a Nagy Mészárlásról, és mint később kiderült az egész egy összeesküvési terv része volt, amelyben ki akarták robbantani a felkelést a Kapitólium ellen. És hogy mindezt kiknek a vezetésével csinálták? Hát a 13. körzetével… eddig mindenki úgy tudta, hogy a korábbi 75 évvel ezelőtti lázadás során a 13. körzetet eltörölték a föld felszínéről, de most kiderül, hogy ez végig csak hazugság volt. Aki meg akarja tudni, hogyan létezhet még a 13. körzet az olvassa el a könyvet, ami a lényeg, hogy most ők vezetik a lázadást és mindenki, aki a 12. körzet felrobbantása után életben maradt ide megy, hogy menedékre leljen.

Ennél a rosszabb már nem is lehetne Katniss helyzete, hisz az otthona felrobbant, Snow elnök meg akarja öletni és még Peeta-t is elfogták a Kapitólium-ban, így most fogolyként tartja magánál az elnök, hogy ezzel tudja sakkban tartani a lányt… itt kezdődik ez a könyv és végig arról szól, hogyan sikerül összefogniuk a körzeteknek egyetlen cél érdekében, hogy megszüntethessék a Kapitólium és Snow elnök zsarnoki és kegyetlen rendszerét… Persze a könyv nem olyan cukormázas stílusban meséli el az egészet, nem lesz a végére minden olyan szép és jó, hisz igaz, hogy győzedelmeskednek, de Katniss-nak rá kell jönnie, hogy ők is ugyanolyanok, mint a zsarnokok voltak...

A kedvenc szereplőim ugyanazok, akik eddig, számítottam arra, hogy az egyikük meg fog halni, pontosan jól tippeltem, de azért mégis elszomorodtam mikor megtörtént. Katniss-t még mindig kedvelem, de már egyre nehezebben tudtam elviselni, így talán jó, hogy ennek a sorozatnak itt van vége… egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan lehet néha olyan önző és magánakvaló, főleg akkor mikor valakinek, akit nagyon szeret, állítólag komoly szüksége lett volna rá…

Egy valami van, ami nem tetszett ebben a könyvben, hogy az első felében Peeta gyakorlatilag a háttérbe szorul és szinte nem is szerepel. (Jó tudom, hogy fogságban van, de én ezt úgy értelmeztem, hogy direkt rakta az írónő a fogságba, meg aztán direkt csinálta vele azt a bizonyos szörnyűséges dolgot, amit most nem részletezek, hogy Katniss és Gale ezáltal több időt tölthessenek együtt és lehessen bonyodalmakat okozni a szerelmi háromszögnek… számomra ez egy kicsit erőltetett volt.) Persze ennek meg az volt az előnye, hogy többet láthattuk Gale-ből, aki eddig volt nagyon a háttérbe nyomva, de mivel nekem nem nyerte meg a szimpátiámat Gale karaktere, így talán örültem volna, ha továbbra is a háttérben marad… Peeta sokkal szeretni valóbb és érdekesebb számomra… én abszolút neki szurkoltam…

Röviden ennyit erről a könyvről és örülök, hogy elolvashattam ezt a sorozatot, annyira magával ragadott a története, hogy alig pár nap alatt kiolvastam mind a három könyvet, ilyen is régen volt már velem… bekerült az abszolút kedvenceim közé…
5/5*