Interjú a vámpírral (film)

Ez a kedvenc vámpíros filmem, Anne Rice azonos című könyvének a filmadaptációja. Mivel az eredeti könyvet még nem olvastam, így csak a filmről tudok véleményt írni, de néhány másik Vámpírkrónikák könyvet már olvastam, így tudom, hogy mint az lenni szokott a film egyes részleteiben eltér a könyvektől. ( Anne Rice összesen 10 könyvet írt az általa teremtett vámpírokról, melyeket együtt Vámpírkrónikáknak neveznek, Az interjú a vámpírral ennek a sorozatnak a legelső kötete, én olvastam a 2. könyvet, melynek címe: Lestat, a vámpír, az 6.-at, melynek címe: Armand, a vámpír, és a 8.-at, melynek a címe: Vér és arany.)

A film főszerelője Louis egy a 18. században átváltozott vámpír, aki a modern években találkozik egy újságíróval, Daniel-el, akinek elmeséli az élete történetét, hogyan lett belőle vámpír és milyen a fajtája igazi nyomorúságos és szenvedésekkel teli élete. Megtudhatjuk, hogy ki változtatta át őt, hogyan éltek kettesben, hogyan vettek maguk mellé később egy kislányt, aztán hogyan lázadt fel a teremője ellen… aztán mi minden történt vele Párizsban, míg végül elveszítvén az egyetlen utolsó társát, újra visszatér oda ahonnan az egész vámpír élete kezdődött…

Nemcsak az egyetlen kedvenc vámpíros filmem, hanem hozzátartozik azokhoz a filmekhez, amiket sosem tudok megunni és mindig szeretni fogok. Noha ennek a filmnek a mindig szenvedő és nyomorúságos Louis a főszereplője, nála mégis szimpatikusabb a negatív karakterként feltüntetett Lestat, a teremtője. ( Anne Rice további könyveiben kiderül, hogy Lestat valójában nem annyira gonosz és érzéketlen, mint amilyennek ezekben az években mutatta magát Louis előtt), nekem egyértelműen Lestat a kedvencem. Szerintem Tom Cruise olyan tökéletes alakítja, hogy nála jobbat nem lehetett volna találni erre a szerepre… nem értem miért nem támogatta az írónő a színész kiválasztását, de remélem a film megnézése után rájött, hogy mekkorát tévedett.

Brad Pitt szintén megfelelő Louis szerepére, de ahogy már mondtam, nekem nem tartozik a kedvenc vámpírjaim közé a Vámpírkrónikák világából, tehát felőlem olyannyira mindegy lett volna, hogy ki játssza. Kirsten Dunst fiatalkora ellenére olyan hitelesen alakítja a kislánybőrben rekedt és megkeseredett Claudiát, hogy szinte már elhisszük, hogy tényleg tudja, hogyan érezhet egy nála évtizedekkel idősebb nő.
Ehhez a filmhez nagyon jó színészeket válogattak össze, egyetlenegy szereplő van, akivel én nagyon nem értek egyet, az pedig Armand. Armand később egy saját könyvet kapott, amely csakis az ő életéről szól (erről szintén lesz később bejegyzés) és mivel azt már elolvastam így elborzadva tapasztaltam meg, hogy az eredeti Armand egy 16 éves, barna szemű, bronzbarna hajú törékeny tinédzser fiú.

Nem értem a filmben minek kellett megöregíteni őt… (félreértés ne essék, én szeretem Antonio Banderas-t, csak nem vámpírszerepben, nem volt hiteles a számomra)… miért nem lehetett olyannak meghagyni amilyennek Anne Rice képzelte el? Ha Claudia szerepére tudtak találni egy fiatal és ígéretes gyerekszínészt, akkor nem hiszem el, hogy Armand esetében nem lettek volna erre képesek. Kérdezhetnétek, hogy miért emeltem ki ezt ennyire, holott a filmben Armand-nak nincs olyan jelentőségteljes szerepe… nos, ennek az oka, hogy nekem Armand a másik kedvenc vámpírom a könyvekben – persze csak Lestat után – és nagyon csalódott voltam, hogy a filmben ennyire elrontották a karakterét.

A lényeg, hogy szerintem ez a legjobb vámpíros film, ami valaha készült, igazi mondanivalóval, kidolgozott misztikus háttérrel, szeretnivaló karakterekkel, akiket sajnálhatunk, de ugyanakkor nagyon gyűlölhetünk is… mindenkinek csak a figyelmébe tudom ajánlani! Aki még nem látta és szereti a vámpírok világát, az feltétlenül nézze meg, mert nem fog csalódni! Ezt garantálhatom…
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=R1G5M4xliI4
10/10