Philippa Gregory: A Boleyn örökség (Tudor korszak 2.)

Ebben a könyvben három nő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ismét a Tudor kori Angliában járunk, a nagyhatalmú és időközben szörnyeteggé vált VIII. Henrik udvarában. 4. és 5. feleségét ismerhetjük meg, a német Klevei Annát és az alig 16 éves Howard Katalint, a harmadik narrátor, Jane Boleyn kinek tanúvallomása juttatta vérpadra férjét, George-t és sógornőjét, Boleyn Anna királynét.

Három különböző nő jelenik meg, mindegyik más jellemmel és más sorssal, de a végzetüket egyik se tudja elkerülni.
Klevei Anna okos, komoly és egyetlen célja, hogy jó királyné és jó felesége legyen a királynak, próbál alkalmazkodni ehhez a számára olyannyira más országhoz, és ahhoz, hogy megfeleljen a szeszélyes Henrik kegyeinek. Hamar kudarcot vall, a király elválik tőle és attól a perctől kezdve minden nap félelemben él, vajon mikor változtatja meg a király a véleményét és veszejti el őt is, mint előző három feleségét…

Howard Katalin nem más, mint egy kislány, csak a külseje, a férfiak figyelme és a szép holmik érdeklik. Neveltetése nincs meg hozzá, de hamarosan királyné válik belőle. Henrik hamar beleszeret és feleségül veszi őt. Csakhogy számára egyre nehezebb lesz ez az élet, ahogy eljön az első igazi szerelme, nem tud ellenállni a csábításnak. A király pedig nem tűri el, ha felszarvazzák…

Jane Boleyn férje halála óta csak arra vár, hogy visszatérhessen az udvarba és, hogy megkapja a nagyon áhított örökségét. Norfolk hercegének parancsára az új királynék szolgálatába kerül, hogy kémkedhessen a családja érdekeinek. Időközben kísérti a múltja, nem tud szabadulni George és Anna emlékétől. De nem lehet kétszer akkor szerencséje. Másodszor már nem menekülhet meg, együtt bukik a tinédzser királynővel…

Számomra mind a három szál érdekes volt, hisz annyira más embereket mutat be. Megszerettem és együtt éreztem a fiatal Katalinnal, hisz számára olyan művelt, okos és kifinomult emberek közé került, ahol nem állhatta meg a helyét. Nem tudta, hogyan kellene jó királynőnek lennie és szerintem nem érdekelte ez a dolog. Csak magát szerette igazán, gyermekien önző volt, szeretnivaló. Természetes, hogy nem az öregedő, kopaszodó és vén férjébe szeret bele, hanem egy vele egykorú és jóképű férfiba.
Itt is megjelenik az előző részben megismert Norfolk hercege, Thomas Howard. Nem csalódtam benne, hozta a rideg formáját. Igazi negatív karakter, aki olyan jól ki van találva, hogy azt már csodálni kell.
Összességében ezt a könyvet is lehet szeretni, de „A másik Boleyn lányt” nem múlhatja felül.
5/5