Philippa Gregory: A szűz királynő szeretője (Tudor korszak 4.)

Philippa Gregory Tudor sorozatának negyedik kötetében tovább lépünk az időben. Erzsébet átveszi apja örökségét és a hosszú várakozás után végre Anglia királynéjává koronázzák. Régi gyerekkori barátja Robert azonnal siet hozzá az udvarba, hogy kihasználva ismeretségüket és a fiatal királynő vonzódását iránta, visszaszerezze a Dudley család korábban elvesztett vagyonát és dicsőségét. Feleségét, Amy Robsart-ot hátrahagyva és kevésbé figyelembe véve, a királynővel egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek. Ahogy telik az idő Robert egyre nagyobb célt tűz ki maga elé. El akar válni szerető és hű feleségétől, hogy elvehesse Erzsébetet és ezáltal Anglia királyává válhasson.

Be kell vallanom az első három könyvhöz képest ez nem annyira ragadott magával. Az tetszett, hogy végre Erzsébet lett az egyik főszereplő és jobban megismerhettük, meg már az előző kötetből megszeretett Robert Dudley életét tovább nyomon követhetjük, de valamiért a történet lassú és vontatott. Nem történik semmi izgalmas esemény, csak a szerelmesek hosszú vívódását láthatjuk.

Számomra Erzsébet karaktere túl negatív lett csakúgy, mint az anyjáé korábban. ( Boleyn Anna). Mindig úgy képzeltem el, mint egy hihetetlenül magabiztos, erőskezű és akaratos uralkodót, akit férfi sosem befolyásolhatna. Ezzel szemben a könyvben lévő királynő túlontúl befolyásolható, csak a vágyai vezérlik, egyedül semmilyen döntést nem tud meghozni és teljesen bizonytalan a dolgaiban. Robert úgy irányítja szegény lányt, mint valami pincsikutyát. És még ahhoz sincs bátorsága, hogy nyíltan a tudtára adja a férfinak, hogy sohasem veheti el tőle a hatalmat…

A másik fontos női szereplő, Amy Dudley. Őt kellene sajnálnom, hisz a férje jól elbánik vele, de valamiért ez nem megy. Amy élete sivár és semmi nem hozza lázba, csak ha maga mellett tudhatja az olyannyira szeretett Robert-et. Mindig rá vár, nélküle tiszta unalom minden egyes nap az életében. Nem bírja felfogni, hogy teljesen különböznek egymástól és házasságuk már kezdettől fogva halálra ítéltetett.

A harmadik főszereplő, pedig „A szűz királynő szeretője” azaz Robert Dudley. Szeretem ezt a karaktert és jól meg van írva a jelleme, tipikus férfi. Csak a hatalom érdekli, csak azért harcol, hogy király lehessen. Szinte az egész ország meggyűlöli azért, amit a királynővel csinál, mindenhol vannak ellenségei. Nem foglalkozik velük, azt hiszi, neki semmi nem árthat, míg Erzsébet szereti őt. És a támadás pont onnan jön, ahonnan nem várná, pont az árulja el a végén, akire nem számított, így a kezdeti sikerek után, ismét a mélybe taszítják, hogy feladja a nagyravágyó terveit örökre…

Végülis ez a könyv szintén olvasható, de nem a legjobb a többi közül.
Kíváncsian várom, hogy Gregory Tudor sorozatának maradék két könyvét is lefordítsák magyarra. ( Constant Princess, The Other Queen)
5/4

Philippa Gregory: A királynő bolondja (Tudor korszak 3.)

Azzal kezdeném, hogy ennek a könyvnek a legjobb a borítója. Ez a zöld ruha egyszerűen csodálatos!

Áttérve a könyv tartalmára: folytatódik a Tudor dinasztia élete, VIII. Henrik gyermekei jelennek meg. Kaphatunk egy kis ízelítőt a fiatal Edward királyról, majd többet tudhatunk meg Máriáról, ki öccsét követi a trónon, és végül megismerhetjük Erzsébetet is.

A könyv annyiban más az előző kettőhöz képest, hogy egy kívülálló szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

A főszereplő Hannah Verde, egy fiatal zsidó lány ki apjával menekült át Angliába Spanyolországból, miután az inkvizíció máglyára küldte az édesanyját eretnekségért. Új életet akarnak kezdeni. Hannah meg tudja mondani a jövő titkait és ezért lesz értékes mindenki számára. Már az első napokban egy végzetes személlyel találkozik. A fiatal, jóképű, nemesi származású Robert Dudley teljesen elbűvöli őt, gyermeki rajongása és éretlen szerelme miatt a hűbéresévé válik.

Kémkedni küldik Mária hercegnő után, de miután a gyermekkirály meghal, és Mária harcba száll az őt megillető trónért, Hannah lassan megszereti, és tisztelni kezdi az új királynőt. A Dudley család elbukott, de még mindig hűséges akar maradni Roberthez, a királynőt is akarja szolgálni, és ahogy megismeri a fiatal, öntelt és cserfes Erzsébetet őt is hamar megszereti. A végén már azt sem tudja, kihez legyen hűséges… Végül saját sorsa beteljesedni látszik. Amint felnőtt nővé érik, rájön ki az igaz szerelme és végre megtalálja azt az utat, melyen haladnia kell… melyre gyermekként még egyáltalán nem akart tévedni…

Sokan azt mondják ez a könyv nem annyira jó, mert nem közvetlen közelből mesélik el a történetet és nem ismerhetjük meg az igazi miérteket. Ebben van valami igazság, de nekem valamiért nagyon tetszett ez a könyv. Hannah személye és jelleme néhány helyen ellentmondásos, ki tud szeretni ennyi különféle embert és ugyanakkor hűséges maradni mindegyikhez? Ugyanakkor mégis érdekes és szívhez szorító a lány élete, hogy próbál szabadulni az anyja halálának emlékétől, más akar lenni, mint a korabeli nők, harcol a sorsa ellen. Mindenki követ el hibákat és még csak gyerek, még szép hogy nem tud igazán senkihez se teljesen lojális lenni…

Mária az édesanyját juttatja az eszébe, Erzsébetre felnéz és olyan magabiztos és öntudatos nővé szeretne válni amilyen ő, Robert Dudley-ba meg egyszerűen melyik nő ne zúgott volna bele halálosan?
Természetes, hogy Dudley a másik kedvenc szereplőm. Ez a férfi olyan, hogy bármelyik nő szívesen adná oda magát neki, nem lehet ellenállni a sármjának, pedig nagyon is ismerjük azt, milyen ember valójában. Tudjuk, hogy képtelen a hűségre, az igazi szerelemre és arra, hogy ne használja ki az érte rajongó gyengébbik nemet. Mégis érdekes az élete, ahogy a csillogás után a bukás következik, és ahogy Gregory következő könyvében újra a magasba szárnyal, hogy onnan még nagyobbat zuhanhasson.
Összességében ez is remek könyv. Bár szerintem az egész Tudor sorozat lenyűgöző!
5/4

Philippa Gregory: A Boleyn örökség (Tudor korszak 2.)

Ebben a könyvben három nő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ismét a Tudor kori Angliában járunk, a nagyhatalmú és időközben szörnyeteggé vált VIII. Henrik udvarában. 4. és 5. feleségét ismerhetjük meg, a német Klevei Annát és az alig 16 éves Howard Katalint, a harmadik narrátor, Jane Boleyn kinek tanúvallomása juttatta vérpadra férjét, George-t és sógornőjét, Boleyn Anna királynét.

Három különböző nő jelenik meg, mindegyik más jellemmel és más sorssal, de a végzetüket egyik se tudja elkerülni.
Klevei Anna okos, komoly és egyetlen célja, hogy jó királyné és jó felesége legyen a királynak, próbál alkalmazkodni ehhez a számára olyannyira más országhoz, és ahhoz, hogy megfeleljen a szeszélyes Henrik kegyeinek. Hamar kudarcot vall, a király elválik tőle és attól a perctől kezdve minden nap félelemben él, vajon mikor változtatja meg a király a véleményét és veszejti el őt is, mint előző három feleségét…

Howard Katalin nem más, mint egy kislány, csak a külseje, a férfiak figyelme és a szép holmik érdeklik. Neveltetése nincs meg hozzá, de hamarosan királyné válik belőle. Henrik hamar beleszeret és feleségül veszi őt. Csakhogy számára egyre nehezebb lesz ez az élet, ahogy eljön az első igazi szerelme, nem tud ellenállni a csábításnak. A király pedig nem tűri el, ha felszarvazzák…

Jane Boleyn férje halála óta csak arra vár, hogy visszatérhessen az udvarba és, hogy megkapja a nagyon áhított örökségét. Norfolk hercegének parancsára az új királynék szolgálatába kerül, hogy kémkedhessen a családja érdekeinek. Időközben kísérti a múltja, nem tud szabadulni George és Anna emlékétől. De nem lehet kétszer akkor szerencséje. Másodszor már nem menekülhet meg, együtt bukik a tinédzser királynővel…

Számomra mind a három szál érdekes volt, hisz annyira más embereket mutat be. Megszerettem és együtt éreztem a fiatal Katalinnal, hisz számára olyan művelt, okos és kifinomult emberek közé került, ahol nem állhatta meg a helyét. Nem tudta, hogyan kellene jó királynőnek lennie és szerintem nem érdekelte ez a dolog. Csak magát szerette igazán, gyermekien önző volt, szeretnivaló. Természetes, hogy nem az öregedő, kopaszodó és vén férjébe szeret bele, hanem egy vele egykorú és jóképű férfiba.
Itt is megjelenik az előző részben megismert Norfolk hercege, Thomas Howard. Nem csalódtam benne, hozta a rideg formáját. Igazi negatív karakter, aki olyan jól ki van találva, hogy azt már csodálni kell.
Összességében ezt a könyvet is lehet szeretni, de „A másik Boleyn lányt” nem múlhatja felül.
5/5

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány (Tudor korszak 1.)

Egyik kedvencem könyvem. Legelőször régebben olvastam, már akkor megtetszett, de csak később mélyedtem bele jobban a Tudor dinasztia életébe.
A könyv az angol történelem egyik legizgalmasabb korszakát mutatja be, VIII. Henrik uralkodásának azt részét, melyben kezdetét veszi a hosszú válási huza-vona első feleségétől Aragóniai Katalintól, hogy elvehesse a " gyönyörű és becsvágyó" Boleyn Annát, így jellemzi őt maga az írónő is. Egyet kell értenem vele.

A történet összefoglalva röviden:
Ahogy a cím is mutatja a főszereplő nem a méltán híres királynője Angliának, hanem az ő húga, a kevésbé fontos, a háttérbe szoruló Mary Boleyn. Az ő szemszögéből láthatjuk a történetet.
Csak 14 éves mikor a király szeretője lesz. Hamar elbűböli őt a fiatal, jóképű lovagkirály, VIII. Henriket is hamar elbűvöli az ártatlan lány szépsége. A Boleyn család persze örül annak a sok kegynek és vagyonnak melyre akkor tesznek szert mikor a lány a király szeretője lesz.
De a király hamar ráun Mary-re, valami többet keres, és akkor lép színre Anna. Henrik belehabarodik a lányba, de Anna nem adja könyen magát, ő nem lesz szajha, csak akkor hajlandó akármire is ha a király feleségül veszi. És akkor veszi kezdetét a történelemből is jól ismert történet. Mary szemszögéből láthatjuk Anna királynő felemelkedését és bukását, közben pedig megtalálja saját útját is a helyes, jóképű ámbár szegény sorból származó kalandor férfi, William Stafford mellett.

Nagyon jó ez a könyv és imádom Gregory stílusát. Jól megragadja a kor hangulatát, pontos képet ad az akkor történtekről. Kedvenc szereplőm természetesen Anna. Az egész könyv számára készült, betölti az oldalakat, és minden róla szól, senki nem tud szabadulni a hatása alól. Habár szerintem túl negatív lett a karaktere. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ez a nő ilyen számító és ilyen rideg lett volna, az írőnő úgy mutatja be, hogy Anna csak magával tudott törődni, önön szépségének látványa nyugtatta csak meg, hatalma csúcsán már mindenkitől elfordult, kihasználta a testvérét, és Henriket se szerette igazán.

Másik kedvenc szereplőm a " kedves" nagybácsi, Norfolk hercege. Ennél komorabb és számítóbb embert még nem láttam. Csak a család előrejutásáért harcolt, nem érdekelték a női sorsok. Több lányt vetett a király szeme elé és egy se került el onnan épségben. Mary nehezen élte csak túl, nagy szenvedések árán és csak azért mert a nyugodt, békés vidéki életet választotta az udvari intrikák ellen, Anna és későbbi unokatestvérük Howard Katalin fejét vesztette, szerető lett még egy kuzinból is( Madge Shelton). Ez a férfi csak magával és a vagyonával törődik, csak erre tud vigyázni és semmi más nem hozza lázba. Kegyetlen és szinte már gonosz is. De lehet éppen ezért ragadott magával...
Most ennyit erről, ha később eszembe jut még valami talán kiegészítem.
5/5*