A történet:
A Trónok harca eseményei előtt nagyjából 200 évvel veszi kezdetét a történet, mely bemutatja az akkoriban fénykorát élő Targaryen dinasztia bukásához vezető út első nagy lépését, a csak Sárkányok táncaként emlegetett Targaryen polgárháborút kirobbantó legfőbb eseményeket és magát a polgárháborút. A Sárkányok tánca során a Targaryen dinasztia két csoportra szakadva önmaga ellen küzd, hogy ki fejére kerüljön a hőn áhított korona és ki szerezze meg a hatalmat. A polgárháború véres évei alatt rengeteg ember hal meg, maga a Targaryen családból is szinte majdnem mindenki meghal, csakúgy, ahogy sárkányaik nagy része és a háború után már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt. (Saját leírás)
Régóta nem vártam már úgy sorozatot, mint ezt, mert hát lássuk be, hogy az utóbbi 2-3 évben (főleg a koronavírus miatti leállások miatt) elég gyatra filmek és sorozatok jöttek ki. Idén úgy tűnik, hogy végre újra beindult a szórakoztatóipar és egymás után jelennek meg a jobbnál-jobb sorozatok, aminek én kifejezetten örülök. Ezek közül az egyik a Sárkányok háza volt, ami igazán érdekelt, mert nagy Trónok harca rajongóként nem volt kérdés, hogy nekem ezt látnom kell. Bevallom kicsit féltem, hogy a Trónok harca után milyen lesz ez a sorozat, de szerencsére jól sült el a dolog. Az első évad 10 részből áll, a részek nagyjából 60 percesek, én felirattal néztem.
Rögtön azzal kezdeném, hogy azon kívül, hogy a Trónok harca előzménysorozatáról van szó, és ugyanazoknak a családoknak az ősei szerepelnek itt is, akiket korábban megismertünk, szerintem nem lehet, sőt egyenesen nem szabad a két sorozatot összehasonlítani és egymáshoz méricskélni. A Trónok harca teljesen más történettel, más fő koncepcióval, ezernyi karakterrel és történetszállal operált. Vele szemben a Sárkányok házában teljesen más a fő történetszál, sokkal kevesebb a karakter és még kevesebb a fő karakter, és teljesen más stílusban mesél, más dolgokon van a hangsúly. Főként a Targaryen dinasztiára fókuszál, itt ők vannak a középpontban, ami azért remek, mert történelmük egy igazán izgalmas és egyben tragikus időszakát követhetjük majd nyomon.
A készítők úgy döntöttek, hogy az első évadot teljes egészében a polgárháborúhoz vezető események bemutatásával töltik ki. Alapjáraton értem az okát, és valószínűleg nem nagyon lehetett volna máshogy megoldani a dolgot, mert valahol csak el kell kezdeni, ám emiatt rögtön ki is térnék a sorozat kettő, ha netán talán a két legnagyobb hibájára. Az első évad több mint 20 év eseményeit meséli el, így csak a legfontosabb pillanatokat kiragadva, mert hát nincs mindenre idő, aminek az lett a következménye, hogy kapkodva, összecsapva és sokszor értetlenül ugrál a sztori előre az időben.
Vannak olyan események amiket nagyjából nem is látunk, hanem csak egy-két szóban utalnak rájuk, így aki nem ismerte előtte a történetet, vagy nem olvasta a könyvet, amiből a sorozat készült, az csak nézett nagy szemekkel, hogy akkor most mi is van. Olyan karakterek kapnak sok játékidőt, akiket így az elején nyugodtan hátrébb lehetett volna még szorítani, hiszen később bőven lett volna idő még velük foglalkozni. Emellett pedig olyan karakterek kapnak kevés időt, akik sokkal fontosabbak vagy érdekesebbek lettek volna, és mégis alig láthattuk őket. (Nagy szívfájdalmam, hogy alig kaptunk valamit Harwin Strong karakteréből, holott én annyira kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen kapcsolat volt Rhaenyra és közte. Hisz ha 3 gyereket is szült neki, akkor csak nem egy semmitmondó légyottról volt szó, nem igaz?)
A sorozat másik nagy hibája szerintem az, ami szintén a nagy időugrásokból adódik, hogy az évad első felében egyes karakterek fiatalkori énjét látjuk, majd az évad másik felében már az idősebb felnőtt énjét, amit itt színészcserével oldottak meg a készítők. Félreértés ne essék, nem a színészcserével van a gondom, mert ezeknél a karaktereknél igenis indokolt volt a döntés, így végül is jól oldották meg, hanem inkább azzal, hogy akkor miért nem a teljes főbb színészgárdánál ugyanígy csinálták? Vagy ha nem színészcserével, akkor sminkkel, maszkkal, hajváltással vagy valahogy a többieken is jelezni kellett volna az idő múlását.
És az a legfurább az egészben, hogy Viserys királynál teljesen jól megoldották a dolgot, hisz ott ugyanaz a színész volt végig, de sminkkel és maszkkal fokozatosan öregítettek rajta. Aztán ott van Daemon, Criston Cole, Rhaenys és Corlys Velaryon akik 20 év alatt szinte semmit nem öregedtek. Daemonnál próbálkoztak más-más parókákkal jelezni az idő múlását, de a másik háromnál még erre se vették a fáradtságot, így ők mint valami halhatatlan lények 20 év alatt teszem azt semmit sem változtak. Amitől szerintem tisztára nevetségesen néztek ki a többiek mellett, akiken látszott valahogy az idő múlása. Úgy tűnik, mintha a készítők elfeledkeztek volna róluk, hogy talán őket is öregíteni kellene valahogy.
Aztán nem szeretném kihagyni Rhaenyra és Alicent "barátokból ellenségek" kapcsolatának bemutatását az évad során. Szerintem ez egy remek ötlet volt és nagyon jól működhetett volna, ha valahogy jobban és alaposabban kidolgozzák. Mert amit végül kaptunk az kicsit nevetséges, de inkább csak röhejes a maga a módján. Ha olyan nagy barátnők voltak korábban, akkor Alicent komolyan csak azért képes volt "öri-harit" fogadni, mert Rhaenyra egyszer hazudott neki? Jó, értem én, hogy nem volt szép dolog hazudni, de komolyan egy kis hazugság miatt képes volt teljesen a nagy barátnője ellen fordulni és rögtön örök haragot kiáltani felé? És ha már itt tartunk, akkor igenis Alicent volt az, aki elkezdte a hátba szúrást, amikor minden szó nélkül és anélkül, hogy azt megbeszélte volna Rhaenyra-val, hozzáment annak az apjához. Amiért ugyebár Rhaenyra később megbocsátott neki, szóval eztán Alicentnek egy rossz szava se lehetett volna semmire. Tényleg jó ötlet lehetett volna ez a "barátokból ellenségek" dolog, csak itt irtó bénán lett felvezetve.
A következő amit nem értek, és amivel nem tudok sehogy se megbarátkozni, hogy miért kellett a Velaryon ház tagjait "lebarnítani". Nem, nem vagyok rasszista, és mindenki felé nagyon is elfogadó vagyok, béke, szeretet és miegymás, mielőtt bárki nekem ugrana emiatt. Csak fel nem tudom fogni, hogy ha egy könyvben egy adott karakter le van írva valahogy, akkor azt miért nem lehet a sorozatban ugyanúgy megcsinálni? Gyűlölöm ezt a mai trendet, hogy rengeteg könyves karaktert a filmben vagy a sorozatban teljesen máshogy ábrázolnak. Sőt engem nem csak az zavar, ha más bőrszínük lesz, hanem az is, ha csak más a hajszínük vagy a szemszínük. És azt már meg sem említem, hogy a Velaryonok sötétbarna bőréhez mennyire röhejesen festett az ezüst hajuk. Kövezzetek meg, de egyszerűen képtelen vagyok ezzel a mai túltolt és erőltetett trenddel megbékélni, és szerintem sosem fogok.
Na, de hogy azért valami jót is mondjak, azért összességében igenis tetszett az első évad az eddig felsorolt hibái ellenére. Felvezetőnek megfelelt, és aztán a második évadtól indulhat a valódi harc, mert amit eddig láttunk, az semmi se volt az ezután következőkhöz képest. Rhaenyra remek központi karakter, az ő karaktere és karakterfejlődése lett talán a legjobban ábrázolva az évad folyamán, ami mondjuk nem meglepő, hisz kvázi kinevezhetjük főszereplőnek is akár. Mellette másik nagy kedvencem Daemon, szerintem ezzel senkit nem leptem meg. Daemon szempontjából van egy kis hiányérzetem, mert talán az ő karakterén lehetett volna még kicsi mélyíteni, de erre van még idő a folytatásban.
Ha oldalt kellene választanom, akkor számomra nem kérdés, hogy a Feketékkel lennék, hisz Rhaenyra a jogos királynő, ez nem vitás, a Zöldek a trónbitorlók és az árulók. Hovatovább az se segít a dolgon, hogy a Fekete csapatban sokkal érdekesebb és szerethetőbb karakterek sorakoznak fel, hisz Rhaenyra és Daemon mellett ott vannak még Rhaenyra fiai és a Valeryonok. Ezzel ellentétben a Zöldek csapatában olyan irritáló és "ütnivaló" karakterek sorakoznak egymás mellett, mint Otto Hightower, Criston Cole, a Lannister testvérek vagy épp idősebb Aegon. Na jó, Aegon annyira nem idegesítő, ő inkább valamiféle comic-relief karakternek tekinthető a maga módján. Szegény nem tehet róla, hogy királyt csinálnak belőle, miközben ő a háta közepére se kívánja a koronát és az ezzel járó felelősséget. A Zöldek közül Aemond az egyetlen, aki nem egy rakás szerencsétlenség, de ő meg majdnem olyan hataloméhes és pszichopata, mint maga Daemon, szóval olyan mintha Daemon karakterének koppintása lenne csak épp fiatalabb kiadásban. Érdekes ellenpólusai lehetnek egymásnak a folytatásban.
Összességében nekem tetszett az első évad a hibái ellenére, főleg ha figyelembe vesszük hogy eztán nem lesz több időugrás és színészváltás, így ezeken legalább már túl vagyunk. Imádtam a sok-sok sárkányt, jó volt látni ezt a "sárkánydömpinget" és hogy némelyik kiemeltebb szerepet is kapott a történet során. Az első évad felvezetőnek elment a grandiózusabb folytatáshoz, csak kár hogy két évet kell várni a második évadra. Én mindenesetre nagyon várom.
Értékelés: 10/7
Előzetes: