Sokszor hallottam már a sorozatról és többször neki akartam kezdeni, de aztán mindig jött valami más, ami jobban érdekelt. Nemrég azonban teljesen kifogytam az új sorozatokból és éppen akkor jött velem szemben az akkoriban megjelent második évad előzetese, így gondoltam miért ne? Most végre sort keríthetek Az Esernyő Akadémiára, az azonos című képregénysorozat adaptációja. Így nem haboztam tovább, hanem rögtön nekikezdtem. Most az eddig megjelent két évadról egyben szeretnék írni. Mindkét évad 10-10 részből áll. Netflixen elérhető magyar szinkronnal és felirattal, én feliratosan néztem. A kritika teljesen SPOILERES, így csakis ennek tudatában olvassátok tovább.
A történet:
1989. október 1-jén a világon 43 nő egyidejűleg szül, annak ellenére, hogy aznapig egyikük se mutatta a terhesség jeleit. Hét gyermeket örökbe fogad az excentrikus milliárdos, Sir Reginald Hargreeves, és szuperhős csapatot alakít, az úgynevezett Esernyő Akadémiát. Hargreeves nevek helyett számokat ad a gyerekeknek, ám a robot-anya, Grace elnevezi őket: Luther, Diego, Allison, Klaus, Five (Ötös), Ben és Vanya.
Luther négy éven át a Holdon él, Allison híres színésznő lett, Ványa hegedűművész, Klaus drogfüggő, Ben meghalt, akit csak Klaus lát és ő képes beszélgetni vele. Az egymástól elidegenedett testvérek megtudják, hogy Reginald, az „apjuk” meghalt és összegyűlnek a temetésére. Five visszatér a jövőből és kiderül, hogy pár nap múlva egy globális apokalipszis küszöbén áll a világ. (Forrás: wikipédia)
Kezdjük azzal, hogy nekem bejött a sorozat és igazán megszerettem, így igen hamar ledaráltam az eddigi összesen 20 részt. Az első évad a fentebb vázolt történettel indul és tulajdonképpen azt mutatja be, hogy apjuk halála nyomán a testvérek hogyan találnak újra egymásra és hogy dolgozzák fel a gyerekkori traumáikat. Nyomoznak az apjuk halála után, mert hiszik, hogy csakis gyilkosságról lehetett szó. Ha mindez nem lenne elég, a gyerekként véletlenül a jövőbe teleportáló és ott ragadt Five váratlanul hazatér, mikor a testvérei már felnőttek és a jövőben bekövetkező világvégéről hadovál, amit nekik együtt kellene megakadályozniuk újra egy csapatként. A második évadban a testvérek a múltban, az 1960-as években találják magukat szétszóródva és ott kell boldogulniuk. Próbálják megtalálni egymást, hogy aztán megakadályozzanak egy újabb világvégét és apjuk titkos tervét, majd pedig visszajussanak a saját idejükbe úgy, hogy azért ne avatkozzanak bele nagyon a múlt eseményeibe.
A két évad története nagyon hasonlított egymásra felépítésében, hisz azzal indulunk, hogy a testvérek külön-külön élnek, majd pedig összejönnek, hogy aztán megakadályozzák a világvégét. Ezt tartom a sorozat talán legnagyobb hibájának eddig, mert olyan, mintha az írók nem tudtak volna valami új és érdekes történetet kitalálni, így ugyanazt eljátszották a második évadban, mint az elsőben, csak kicsit más körítéssel. És a nagy "ellenség" is ugyanaz maradt csak más képviselő személyek formájában, tehát tényleg semmi újdonságot nem kaptunk. A fő történetszál tehát ismétlődik, klisés és némileg kiszámítható, de nem is a történet az, amiért annyira tetszett a sorozat.
Három nagy erősséget emelnék ki, amiért én annyira megszerettem Az Esernyő Akadémit. Egyrészt szerintem iszonyat jó humora van és én néha sírva-röhögtem a poénokon. Nem csak a szóvicceken, hanem magukon a karaktereken és a beszólásaikon is. Másrészt a készítők telepakolták jobbnál-jobb zenékkel az egészet, így a soundtrack iszonyat erős, ami sajátos hangulatot ad az adott jelenetnek és a részeknek. De ami a legjobb a sorozatban az maguk a karakterek és a közöttük lévő testvéri kapcsolat.
Elsőnek mindenkit megismerünk külön-külön, majd láthatjuk a közös múltjukat és hogy ki miért hagyta ott az apjukat korábban. Némi múltbéli visszatekintés segít megértetni, hogy milyen lehetett ezeknek a gyerekeknek már akkor szuperhősként élni, és hogy mennyire tönkreteheti valaki életét, ha hatalmas elvárások között kell felnőnie. Hargreeves nem volt valami jó apa (és még elég finoman fogalmaztam), és gyakorlatilag minden gyerekét megnyomorította valami módon, miközben elvárta, hogy ők legyenek a tökéletes szuperhős csapat akkor még csak gyerekként. Nem csoda, hogy lassan mindenkinek elege lett belőle, így sorra hagyták ott őt.
Egyes, vagyis Luther volt az egyetlen, aki végig kitartott az apjuk mellett és ő maradt utoljára vele. Luther volt a mondhatni tökéletes gyerek, aki mindig tette, amit az apjuk elvárt tőle, vakon megbízott benne és hitt neki. Hargreeves aztán elküldte a Holdra a fiút, hogy a helyen megfigyeléseket végezzen. Őt ott érte az apjuk halálhíre. Aztán persze Luther is csalódik a férfiban, csakúgy, mint a többiek, így neki immár felnőttként kell megküldenie mindezzel. Az ő képessége a szupererő.
Kettes, vagyis Diego, az örök lázadó, és aki felnőttként immár magányos hősként próbál segíteni az embereknek. Mindig féltékeny volt Lutherre, és gyerekkoruk óta rivalizáltak az apjuk figyelméért. Hargreeves mindig Luthert részesítette előnyben Diego-val szemben, amiért Diego még jobban próbált megfelelni az apjuknak. Diego hőskomplexusa mindehhez vezethető vissza. Magát mindenkinél jobbnak gondolja és úgy hiszi, hogy nincs senki másra szüksége, mert képes egyedül boldogulni. Az ő képessége, hogy mindig képes pontosan célba találni.
Hármas, vagyis Allison a "jóskislány", mondhatjuk, hogy Luther női megfelelője. Mivel apjuk rá sem fordított túl sok figyelmet, így elég hamar lelépett, és máshogy próbálta kivívni a figyelmet és az elismerést. Híres színésznő lett belőle és férjhez ment, de a a normális élete se tartott sokáig, mert mikor a képességét a lányán használta, akkor a férje elhagyta és vitte a lányukat magával. Az ő képessége, hogy bármire rá tudja venni az embereket a "pletykáival".
Négyes, vagyis Klaus a család fekete báránya, az örök laza egoista partiarc, aki semmit és senkit nem vesz komolyan. Mivel képes beszélni és kapcsolatot teremteni a halottakkal, így apjuk gyerekkorában hullák közé zárta, hogy így fejleszthesse a képességét, de ez persze nagyban rányomta a bélyeget a lelki fejlődésére. Inni és drogozni kezdett, hogy ezt feldolgozza és aztán sehogy se tudott leszokni. A többiek soha nem néztek ki sokat belőle, és nem tartják sokra. Az ő képessége hogy kapcsolatot teremt a halottakkal.
Ötös, akit én Five-nak nevezek, mivel angolul néztem. Képessége révén tud kisebb távokra teleportálni, majd felfedezi, hogy nem csak helyet tud változtatni, hanem az időben szintén képes ugrálni. Apja figyelmeztetése ellenére gyerekként felelőtlenül a jövőbe teleportál, és aztán onnan nem tud visszatérni, csak hosszú évekkel később. De valami rosszul sül el, így az immár felnőtt Five a gyerek testébe kerül és úgy tér vissza az immár felnőtt testvérei életébe. Célja, hogy megakadályozzák a jövőben bekövetkező apokalipszist és ő lesz az, aki lassan összerángatja újra a csapatot. Mivel gyerekként tűnt el és a normális neve nem ragadt rá, így azt senki nem használja, hanem mindenki Five-nak hívja.
Hatos, vagyis Ben, aki meghalt egy balul sikerült küldetés során évekkel ezelőtt. Még nem tudott továbblépni, így szellemként Klaussal maradt és csakis Klaus képes őt látni és beszélni vele. Próbál segíteni Klausnak, de nem sok sikerrel jár. Aztán a második évadban nagyobb szerepet kap, mert kiderül, hogy együtt sokkal több mindenre képesek Klaussal, mint azt korábban hitték.
És akkor az utolsó, Hetes, vagyis Vanya, akiben elvileg semmi különleges nincs és akinek elvileg semmilyen szuperképessége nincsen. Így gyerekkorától kezdve kívülállóként nevelkedett a testvérei mellett és mindig irigykedve figyelte őket és a népszerűségüket. Mondjuk ők se voltak vele a legkedvesebbek, így végül elhagyta a családot és bosszúból kiteregette a családi szennyest a nyilvánosságnak. Ekkor romlott meg mindenkivel a viszonya. Aztán persze kiderül, amit igazából sejteni lehetett, hogy Vanya nem olyan átlagos, mint amilyennek hitte magát, sőt inkább a legerősebb mindenki közül.
Láthatjátok tehát, hogy mennyire sokszínűek a testvérek és hogy mennyire más-más emberek, épp ezért volt nehéz felnőttként újra összeszokniuk és megtalálni a közös hangot. Rajtuk kívül persze kapunk más karaktereket is, például az évad fő ellenségeit, amik inkább lettek mesésen eltúlzott komikusak, mint komolyan vehető gonosztevők. Az első évadban a szervezet ellen küzdenek, főleg Five, akik mindent megtesznek azért, hogy megállítsák Five-t a jövőben bekövetkező apokalipszis megakadályozásában. A Handler és a két bérgyilkosa, Cha-cha és Hazel számomra nem maradtak emlékezetes gonosztevők, sőt a két bérgyilkos engem sokszor kifejezetten irritált és túl sok szerepet kaptak. A másik évadban aztán érkezik ellenségnek AJ, Handler és a lánya Lila, valamint a svédeket se felejtsük ki. Nekem a második évados svédek szimpatikusabbak voltak, mint Cha-cha és Hazel az első évadban. A két kedvencem nem nagy meglepetés Klaus és Five lettek, szerintem ők a legjobb karakterek az egész sorozatban.
Ám ahogy az lenni szokott a sok jó mellett, azért akadtak olyan dolgok is, amik nem tetszettek. Már említettem, hogy melyik ellenségek nem jöttek be annyira. Rajtuk kívül Leonardot szinte ki nem állhattam az első évadban, mert annyira kiszámítható volt, hogy direkt kavar valamit Vanya körül, hogy nem igaz, hogy a lány nem látta, hogy csak kihasználta őt a saját céljai érdekében. Leonard magyarázata a bosszúra nevetséges és hiteltelen, de mondjuk ebben a képregényesen eltúlzott mesés történetben nem is várhattunk többet. Hála az égnek elérte a végzete és Vanya nem kímélte, amint kiderültek a hazugságai.
A testvérek közül írtam, hogy Klaus és Five a kedvenceim, ez nem kétség, de igazából mindenkit bírtam kettőt kivéve. Ők pedig Luther és Allison. Szerintem ők ketten lettek a legegyszerűbb és így a legunalmasabb karakterek, mert hát a két jó figurából aztán semmi érdekeset nem lehet kihozni. Az már csak a hab a tortán, hogy kavarni kezdtek, amiből aztán nem lett semmi, hanem elég hamar túlléptek rajta, csak akkor azt nem értem, hogy egyáltalán miért kellett behozni ezt a történetszálat. Az utolsó, amit negatívumként említenék meg, hogy én szívesen láttam volna többet az apjukból, Reginaldból. Örültem volna több visszaemlékezésnek az első évadban, így többet láthattunk volna a férfiből és jobban megérthettük volna, hogy melyik gyerekkel milyen kapcsolata lehetett. A második évad függővége szerencsére azt sugallja, hogy Reginald a folytatásban nagyobb szerepet kaphat, amit én személy szerint nagyon várok.
Összességében tehát kellemes csalódás volt számomra a sorozat első két évada, nem bántam meg, hogy megnéztem és mindenképp maradok a folytatásra. Bízom benne, hogy a harmadik évadra valami új fő történetszálat találnak ki, amire igen nagy az esély, és nem megint azt kell végignéznem, ahogy a bedühödött Vanya véget vet a világnak. A humor, a zenék, a karakterek és a testvérek közötti kapcsolatok a sorozat nagy erőssége, nekem ezek miatt jött be ennyire. Tipikus limonádé és könnyed szórakoztató sorozat, ne várjunk tőle többet és akkor nem fogunk csalódni.
Értékelés:
10/7
Előzetes: