Habár a második évad kissé csalódást okozott számomra, még mindig kitartok a The Royals mellett és adtam egy esélyt a harmadik évadnak. Főképp azért döntöttem így, mert ugyebár bejött a sejtésem és kiderült, Robert mégis életben van (most komolyan… ne mondjátok, hogy ezt csak én láttam előre). Így érdekes csavart vehetett volna a történet, gondoltam én, és emiatt folytattam a sorozatot.
A harmadik évadnak ismét 10 részt kapunk, ami bőven elég volt, és még így is elég sok felesleges történetszál és műbalhé kapott benne helyet, hogy legyen mivel kitölteni a műsoridőt. Kissé lassan indult be a sztori, de aztán mikor előjöttek a komoly drámák és balhék, akkor aztán igazán izgalmassá vált. Azonban most sem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul tetszett volna, hisz két olyan hülyeség volt benne, amit máig képtelen vagyok megemészteni. Ez a két dolog az egész évadra rányomta a bélyegét, én meg csak fogtam a fejem és pislogtam, bízva abban, hogy a végére valami értelmeset hoznak ki belőle. (Segítek, nem így lett!)
Az első, ami rögtön kiakasztott, az Liam új szerelmi szála, Katherine, akiről persze rögtön kiderült, hogy Robert volt barátnője. Innen sejthetitek, hogy Robert visszatérésével kaptunk egy már unalomig lerágott szerelmi háromszöget. Utálom a szerelmi háromszögeket, ez az egyik dolog a könyvekben vagy filmekben, amivel a világból ki lehetne kergetni, erre itt is behozzák, ráadásul egy olyan nevetséges módon, hogy csak sírni tudok miatta. Na mármost… csaknem egy év telt el Robert feltételezett halála óta, és Liam eddig nagy ívben tojt Katherine-re, akiért állítólag annyira, de annyira oda volt végig… erre pont most hajt rá, mikor Robert visszatér. Erőltetett írói történetszál volt az egész, és Liam „kálváriája” is, amit ez követett. Még hiteles is lehetett volna a dolog, ha Liamnek nem pont most jut eszébe a lány egy év múlva.
Ha ez nem lenne elég, Liam teljesen kifordul magából és mivel Katherine rövid úton lepattintja és visszatér Roberthez, ezért sírós, picsogó kisfiú módjára, elkezd féltékenykedni a bátyjára és játssza a sértett kisöccsit, ami nem állt jól neki. Ezzel a Liam gyerekkel nem tudnak az írók mit kezdeni, ez ismét bebizonyosodott. Számomra az egyik legirritálóbb szereplő az egész sorozatban.
A másik, amit nem tudok máig se megemészteni az, ahogy Eleanor és Jasper kapcsolatát tönkretették. Az évad első felében nálunk aranyosabbat találni se lehetett volna, olyan jó volt látni, hogy végre egymásra találtak és együtt lehetnek minden balhé nélkül, erre aztán történik egy olyan baromság, amit nem gondoltam volna. Egy műbalhé, ami nem kellett volna ide, vagyis amit egyszerűen el lehetett volna intézni. Megjelenik egy újságíró, aki zsarolni kezdi Jaspert a múltjával. Erre Jasper mit tesz? Igen, jól sejtitek… azért, hogy megvédje Eleanort, otthagyja a lányt és maga akarja elrendezni az ügyet. Lenny semmit sem értvén, magába roskad, amire felteszem minden joga meg van.
Kérdem én… nem lett volna egyszerűbb, ha szól Lenny-nek az újságíróról, aki mondjuk könnyen elhallgattatta volna a nőt, révén ő a brit hercegnő és könnyűszerrel kirúgathatta volna és megakadályozhatta volna, hogy Jasper múltja kiderüljön. Ez így persze túl egyszerű lett volna, akkor nem lehetett volna a fél évadon át balhézni miatta és akkor hol lett volna a dráma? Ne értsetek félre, nem a „kavarásokkal” van a bajom, hanem azzal, hogy az írók ilyen baromsággal kavartak bele Lenny és Jasper kapcsolatába. Ha valami komoly probléma vagy baj állt volna közéjük, azt még érdekes is lett volna nézni, hogy miként birkóznak meg vele.
Sajnos nem tudok jót mondani Helena királynőről és Cyrusról sem. Helena eddig se volt a kedvencem, kifejezetten irritált, mint a fiacskája, de ebben az évadban totál haszontalan volt az egész történetben. Ha nem lett volna itt, akkor se hiányzott volna, legalábbis nekem. Cyrust eddig nagyon bírtam, az egyik legérdekesebb karakter volt, most viszont valahogy ő is töketlenné vált számomra. Vele se történt semmi izgalmas vagy emlékezetes, annyira nem volt önmaga, hogy azt már fájt nézni. Persze a betegsége megváltoztatta meg minden… de valahogy teljesen más lett.
És direkt a végére hagytam az évad nagyágyúját, vagyis Robertet. Bevallom, az elején nem tudtam őt hova tenni. Már a kezdetekkor ott voltak az apró utalások arra, hogy nem mond teljesen igazat a „halála” körülményeiről, meg olyan sunyi feje volt, így sejtettem, hogy lesz még itt valami nagy titok a végére. Aztán akkor kedveltem meg, mikor finoman osztogatni kezdte a nyivákoló és féltékenykedő Liamet, és amikor elkezdett kavarni a háttérben. És a pontot az „i”-re végül az évadzáró tette fel, ahol lehullt a lepel Robert valódi terveiről és kavarásairól.
Olvasgattam rajongói véleményeket és a nagy többség rögtön megutálta Robertet, én viszont azonnal megkedveltem a sunyi fejét. Jó… amit Lenny-vel tett, az színtiszta szemétség, és a húga ezt tényleg nem érdemelte meg tőle… na de a többiek! Azok mind megérdemelték, amit kaptak. Liamet végig osztogatta és szépen helyre tette, mikor túlzottan ugrálni kezdett, Cyrust ravasz módon játszotta ki és győzte le a koronáért vívott harcban, végre Helena-t is megszólta, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy r*banc. Na de a legjobban az tetszett, ahogy Katherine-el játszott végig, és ahogy szétrobbantotta Liam és a lány kapcsolatát, mielőtt bármi komolyabb lehetett volna belőle. De tényleg! Most nem érdemelte meg Katherine, amit kapott? Egyszóval Robert abszolút favorit lett nálam és épp ezért várom iszonyatosan a folytatást. Szerencsére berendelték a 4. évadot. Azt hozzá se teszem, hogy Max Brown már a Tudorokban megnyert magának, és itt se okozott csalódást. Remek választás volt Robert szerepére.
Összességében nem tudom jobbra értékelni az évadot, mint az előzőt, voltak benne bőven baromságok, és ezek eléggé lehúzták nálam. Az elsőt még mindig nem sikerült felülmúlni.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
