2013. jún. 11.

Scott Westerfeld: Csúfok (Csúfok 1.)

A történet:
Mindenki tündöklően gyönyörűvé válik, mint egy szupermodell. Mi ebben a baj?
Tally hamarosan tizenhat éves lesz, és már alig várja. Nem a jogosítvány miatt, hanem hogy végre szép legyen. Tally világában a tizenhatodik születésnap egy olyan műtétet jelent, ami az embert taszító csúfból lélegzetelállító szépséggé változtatja. És azonnal egy olyan high-tech paradicsomba kerül, ahol nincs más dolga, mint őrületesen nagyokat bulizni. Néhány hét múlva ő is megérkezik oda.
De új barátnője, Shay nem biztos benne, hogy széppé akar válni. Szívesebben próbálná ki az életet odakint. Amikor Shay megszökik, Tally a szépek világának egy teljesen új oldalát fedezi fel – és ez taszító. A hatóságok az elképzelhető legrosszabb ajánlatot teszik a lánynak: találja meg barátnőjét és adja a kezükre, máskülönben sosem változhat széppé. Döntése örökre megváltoztatja az életét.


Nagyon olcsón sikerült hozzájutnom ehhez a könyvhöz, az eredeti árat biztosan nem adtam volna meg érte, főleg most így olvasás után. Na, nem azt mondom, hogy annyira rossz ez a könyv, inkább csak olyan egyszer olvasós fajta, legalábbis az én esetemben. Talán azért nem jött be annyira, vagyis ez inkább rossz szó rá, nem azt mondom, hogy unalmas és olvashatatlan, mert igenis érdekes volt a maga nevében, de olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy ezt nálam fiatalabbnak írták. (Pedig nem vagyok még olyan öreg a 22 évemmel, így én is élvezhettem volna)

Már alapból az írásmód is igen egyszerű, tele van tőmondatokkal, nem valami bonyolult a nyelvezete, nincsenek benne nagy szavak, pontosan azért, hogy a fiatalabb korosztály képes legyen megemészteni, és ezzel nincs is baj, bár ha azt nézzük, hogy miről szól a könyv maga, akkor már kérdéses a dolog, hogy miért kellett egy ilyen komoly témáról/kérdésről fiataloknak írni, amikor ők még annyira fel sem fogják az egész kitalált világ helyzetét és komolyságát. Ez a könyv disztópia, ezen nem lehet vitatkozni, adott számunkra egy negatív jövőkép, távol a jövőben az emberek világa (megint) valamiért elpusztult, és kialakult ez az új rendszer, aminek az adja az alapját, hogy (elvileg) minden ember csúnyának születik, aztán 16 éves korukban szépekké műtik át őket. Ez egészen addig jó dolognak tűnik, és főszereplőnk Tally se vágyik semmi másra, amíg meg nem tudja, hogy az (egyszerűnek tűnő) szépészeti műtét nem csak a fiatalok teljes külsejét alakítja át, hanem a gondolkodásukat is... vagyis teljesen átnevelik őket, hogy eztán ne lázadjanak, hanem éljenek boldogan a rendszer akaratának megfelelően. A Csúfok világa igazi scifi-s dolgokkal van tele, az emberek képesek valami gördeszkaféleségen repülni, retinaolvasókkal azonosítják őket, meg még sorolhatnám milyen kütyüket használnak, a modern technika ural mindent. Persze arról itt se esik még szó, hogy mi történt konkrétan a korábbi világgal, hogy miként jött létre ez a rendszer, hogy kik a vezetői meg egyebek. De hát kell valami rejtély a folytatásba is. (Mert igen, ez is trilógia)

Persze nem tudok elmenni a világfelépítés egyes sántító elemei mellett, amik lehet csak nekem voltak zavarosak, vagy pedig tényleg az író rontott el valamit. Például nem értem ezt az egészet. Hogy lehet, hogy mindenki csúfnak születik és még VÉLETLENÜL se születik egy szép gyerek, aki úgy alapból, természetes módon szép. Emellett mégis ki dönti el, hogy kinek mi a szép, mikor a szépség az egy igen szubjektív fogalom, és mindenki mást ért alatta? Persze, vannak azok az általános szépségjegyek, amiket végül a megműtött fiatalokra helyeznek mesterséges módon, értem, hogy ez a többségnek szép, de szerintem nem mindenki gondolja ugyanígy. Továbbá azt sem értem, hogy egy ilyen modern és fejlett rendszer, hogy nem volt képes megtalálni azokat már jóval korábban, akik elszöktek? Nem igaz, hogy korábban nem tudták ezt a kémes dolgot eljátszani valakivel, csak pont most jutott az eszükbe, mikor Tally-ról volt szó. Ehhez hasonló kis bakikkal van tele a könyv, amit lehet más észre sem vesz, de nekem azért szúrták a szemem.

A történet is egyszerű és könnyen olvastatja magát, nincsenek benne előre ki nem található csavarok, ennek ellenére nem volt unalmas. Habár azt sajnálom, hogy a végére egyik karaktert se tudtam megkedvelni, mindegyik olyan kis semmilyen volt, Tally pedig néhol egyenesen idegesített. Néha annyira naivan és gyerekesen gondolkozott és cselekedett, hogy az már nekem fájt. Nem mondom, hogy rossz ez a könyv, de annyira azért nem vett le a lábamról, hogy most mindenképp olvassam a folytatást. Felveszem a másik két kötetet a várólistámra, és majd meglátjuk. Ha már semmi érdekesebb olvasnivaló nem lesz a listámon, akkor talán folytatom a sorozatot.
A könyvről:
5/3

1 megjegyzés:

  1. A "senki sem születik szépnek" részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nem tudom, ebben a kötetben írja-e le az író, esetleg egy későbbiben, de számomra egyértelmű volt, hogy itt az arc tökéletesen szimmetrikussá való atműtéséről van szó. Valamilyen eljárással a szemüket is megnagyobbítják, ami a kisbabakhoz teszi őket hasonlatossá, altalanosan fogalmazva, így jobban vonzódnak hozzájuk.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...